Szöszi gives the finishing touches to my cardigan :)
![]()
... mindenhol ott kell lennie, semmiből nem maradhat ki, állandóan ott lábatlankodik körülöttem. Most éppen a száradni kiterített kardigánon mászkál, apró mélyedéseket hagynak a mancsai a gondosan eligazgatott horgoláson.
A kardigán készítése igen kalandosra sikeredett, ugyanis évekkel ezelőtt vásárolt Esti mese fonalból készült, amelyet roppant ügyesen sk festettem szürke cirmosra. A motringok nagyon szépen mutattak egymás mellett, de a horgolás kihozta belőlük a legrosszabbat, egyik így volt foltos, a másik úgy, pontosan látni lehetett, hogy hol fogyott el az egyik gombolyag és hol kezdődött a másik. Szidtam is azt a dilettáns nőszemélyt, aki ilyen fakezű, hogy nem tud hét gombolyagnyi fonalat legalább megközelítőleg azonos mintájúra és árnyalatúra festeni. Nemhogy hetet, még kettőt sem :(
Nem maradt más hátra, mint morogva meghorgolni a kardigánt, aztán feltúrni a fiókokat maradék fekete festékért. Szerencsére az egyik fiók mélyén lapult még egy zacskó Columbus festék, azzal meg is festettem a kardigánt. Persze 35 dekányi fonalra nem volt elég ez a mennyiség, de én nem is feketét szerettem volna kapni, hanem sötétszürkét. És így is lett. Most szárad a hányatott sorsú kardigán, de már látszik, hogy foltos lett a festés. Nem baj, most nem idegesítem magam ezzel, ráérek majd akkor agybajt kapni, ha tényleg annyira béna lett, hogy újra be kell festenem.
Amúgy meg a fonal is alig lett elég, még a horgoláspróbát is le kellett bontanom, hogy be tudjam fejezni a kardigánt. Még maradt egy kis incifinci fonalam, az kell majd a hurkos gomblyukakhoz, úgyhogy tényleg minden fonalamat belehorgoltam ebbe holmiba.
A gombokra még nincs ötletem, de biztosan ki fogok találni valamit, amíg megszárad a kardigán. Vagy amíg ismét megszárad az újabb festés után...
... mindenhol ott kell lennie, semmiből nem maradhat ki, állandóan ott lábatlankodik körülöttem. Most éppen a száradni kiterített kardigánon mászkál, apró mélyedéseket hagynak a mancsai a gondosan eligazgatott horgoláson.
A kardigán készítése igen kalandosra sikeredett, ugyanis évekkel ezelőtt vásárolt Esti mese fonalból készült, amelyet roppant ügyesen sk festettem szürke cirmosra. A motringok nagyon szépen mutattak egymás mellett, de a horgolás kihozta belőlük a legrosszabbat, egyik így volt foltos, a másik úgy, pontosan látni lehetett, hogy hol fogyott el az egyik gombolyag és hol kezdődött a másik. Szidtam is azt a dilettáns nőszemélyt, aki ilyen fakezű, hogy nem tud hét gombolyagnyi fonalat legalább megközelítőleg azonos mintájúra és árnyalatúra festeni. Nemhogy hetet, még kettőt sem :(
Nem maradt más hátra, mint morogva meghorgolni a kardigánt, aztán feltúrni a fiókokat maradék fekete festékért. Szerencsére az egyik fiók mélyén lapult még egy zacskó Columbus festék, azzal meg is festettem a kardigánt. Persze 35 dekányi fonalra nem volt elég ez a mennyiség, de én nem is feketét szerettem volna kapni, hanem sötétszürkét. És így is lett. Most szárad a hányatott sorsú kardigán, de már látszik, hogy foltos lett a festés. Nem baj, most nem idegesítem magam ezzel, ráérek majd akkor agybajt kapni, ha tényleg annyira béna lett, hogy újra be kell festenem.
Amúgy meg a fonal is alig lett elég, még a horgoláspróbát is le kellett bontanom, hogy be tudjam fejezni a kardigánt. Még maradt egy kis incifinci fonalam, az kell majd a hurkos gomblyukakhoz, úgyhogy tényleg minden fonalamat belehorgoltam ebbe holmiba.
A gombokra még nincs ötletem, de biztosan ki fogok találni valamit, amíg megszárad a kardigán. Vagy amíg ismét megszárad az újabb festés után...